Forrás: lascositasdebeacheau.blogspot.com |
Nem sokat törődtem azzal, hogy a környezetem értetlenül nézte végig a rajongásomat a számukra értéktelen dolgaim iránt, amikkel rendre körülvettem magam.
Az előző - kézműves társammal-barátnőmmel, Évivel közös - műhelyünk is egy teljesen véletlen folytán így, ebben a szellemben formálódott. Végre tőle kaptam meg a választ, ennek a stílusnak neve is van, és sok követője, aminek rettentő módon megörültem.
A kedvenc stílusunk a Rough luxe, azaz a durva luxus elnevezést kapta, hmmm, már a nevét is imádom!
Ez egy merőben szokatlan, merész gondolkodásmód, egy életvitel, mely tiszteli a régi, letűnt korok ereklyéit.
Használja, és kiemeli a nyers tökéletlenséget, és hagyja, hogy elmeséljék történetüket a tárgyak, bútorok, terek. A képzelet beindul, elkalandozik, és megelevenedik a környezet ebben a közegben.
Jellemzői: az alsó rétegekig lecsupaszított falak, nyers fa burkolatok, vintage bútorok, polcok, melegséget sugárzó gazdag textiliák, csillogó üvegcsillárok, míves tükrök, festmények.
Forrás: www.1st-option.com |
My rough luxe atelier room
avagy: mentem, ami menthető <3
Foto: bardoczeva |
Életem során a sokadik műhelyemet rendezem be. Köszönhető ez részben a sok költözködésemnek, részben pedig a folyton változó életutamnak.
Most éppen a lakásom egyik szobáját neveztem ki műhelynek, és nagy meglepődéssel vettem észre, hogy a festeni kívánt fal a tapéta alatt meseszép, régi korokat idéző mintákban, színekben, árnyalatokban pompázik.
Csak üldögéltem a lekapart falak között, és egyre jobban átjárt az ismerős melegséget sugárzó érzés, ezt meg kell mentenem.
Jó itt lenni, érezni a letűnt idők luxusát, és megnyugodni.
Rettentő módon inspiráló ez a közeg, a fantáziám csak úgy szárnyal, és annyi minden jár az agyamban, lelkemben, hogy alig bírom megregulázni, kordában tartani őket.
Most éppen a lakásom egyik szobáját neveztem ki műhelynek, és nagy meglepődéssel vettem észre, hogy a festeni kívánt fal a tapéta alatt meseszép, régi korokat idéző mintákban, színekben, árnyalatokban pompázik.
Csak üldögéltem a lekapart falak között, és egyre jobban átjárt az ismerős melegséget sugárzó érzés, ezt meg kell mentenem.
Jó itt lenni, érezni a letűnt idők luxusát, és megnyugodni.
Rettentő módon inspiráló ez a közeg, a fantáziám csak úgy szárnyal, és annyi minden jár az agyamban, lelkemben, hogy alig bírom megregulázni, kordában tartani őket.
Jelenleg a falak rendbetételénél tartunk - hiszen attól, hogy a stílust próbáljuk megőrizni, még nagyon sok munka van vele.
Eltávolítjuk a felső tapéta- , és festékrétegeket, amik felpöndörödnek, mállanak, szétporladnak.
Ezután következik a falak portalanítása, majd egy olyan réteggel való áthúzása, mely a színeket kiemeli, és fixálja.
Itt még hátra van a mennyezet szépítése:
Foto: bardoczeva |
A régesrégi fotelt még a nagymamámtól örököltem, nemsokára megpróbálom rendbehozni őt is, amennyire lehetséges :
Hamarosan minden apróság a helyére kerül:
Dia
~*~
... és köszönöm, hogy benéztél !
Dia
~*~
... és köszönöm, hogy benéztél !