Most is díszmagyart varrtunk, és alig várom, hogy megkapjam az új fotókat :)
Nagyon szeretek sújtást hímezni , valahogy annyira megnyugtató. Ahogy a zsinórt tekergetem, igazgatom a ruhán, hirtelen mintha visszarepülnék az időben. Ezt nem lehet elkapkodni, ezzel nem lehet sietni - az ember félig meditatív állapotba kerül, és alkot . Beleöltögetve a ruhába a nyugalmat, békességet, szeretetet. Biztosan tudom, hogy ez az érzés kísérni fogja a menyasszonyt is a legszebb napján, és remélem, hogy azon túl is, örökké ♥Sajnos nem tudtam szebb fotót csinálni, de azért remélem látszik rajta , aminek kell látszódnia :)
Szeretet és nagy ölelés :)
Dia
~*~
... és köszönöm, hogy benéztél :)